Osho élete

1931 - 1953 Kezdeti évek

1931 december 11: Osho Kutchwadában, egy közép indiai kis faluban született egy dzsaina textilkereskedő család legidősebb gyermekeként. Élete korai szakaszában anyai nagyszüleihez kerül, akik a szabadság és tisztelet kivételes légkörét biztosítják számára. Rendkívül csintalan, szabadelvű, független és lázadó gyerek, aki minden alkalmat megragad, hogy fizikai képességeinek határát próbálgassa. Kíméletlenül kifigurázza a fontoskodást, az álszenteskedést, megkérdőjelezve az összes társadalmi, vallási és filozófiai hittételt.

Ameddig csak vissza tudok emlékezni az időben, mindig is a vita volt a kedvenc szórakozásom. Bármiről képes voltam vitázni. Ezért aztán csak nagyon kevés felnőtt bírt elviselni- arról pedig, hogy meg is értsenek, szinte szó sem lehetett.

Soha nem érdekelt az iskola, szörnyű helynek tartottam. Végül engem is bekényszerítettek egy osztályba, de amennyire csak tudtam, ellenálltam, mert csak olyan gyerekek jártak oda, akiket nem érdekelt az, ami engem, engem meg az nem érdekelt, ami őket érdekelte. Egyszóval teljesen kívülálló voltam.

Az én érdeklődésem eközben mit sem változott: tudni akartam a végső igazságot, azt, hogy mi az élet értelme, miért én vagyok itt és nem valaki más. Elhatároztam, hogy amíg nem tudom meg a választ minderre, addig nem nyugszom és másokat se hagyok nyugton magam körül.

1953 - 1956 Tanulmányok

1953 március 21: 21 évesen éri őt a megvilágosodás, ekkor filozófia szakos hallgató a jabalpuri egyetemen.

Azt kérditek, mi történt velem, amikor elértem a megvilágosodást?Nevettem, hatalmasat nevettem az összes idétlen próbálkozásomon, mert ráébredtem, mennyire abszurd volt megpróbálni elérni a megvilágosodást. Velem a teljes ellazulás állapotában történt meg, mikor leálltam az egésszel, felhagytam minden felesleges erőfeszítéssel. Nem is gondoltam rá többé, hét napon át úgy éltem, mint bárki más. Amikor megszűnt az erőfeszítés, én magam is megszűntem: az ember ugyanis nem létezhet vágy, sóvárgás nélkül. Az egó, az én nem egy dolog, hanem egy folyamat.

Azon a napon, amikor a vágy megszűnt bennem, teljesen tehetetlen és reményvesztett lettem. De ugyanebben a szent pillanatban valami elkezdődött. Ebben a reményvesztettségben és mérhetetlen tehetetlenségben az egész létezés a segítségemre sietett.

Az a hét nap elképesztő átváltozást, totális átalakulást hozott. Az utolsó napon pedig egy teljesen új energia, egy új fényesség, a boldogság egy olyan új és intenzív érzete kerített hatalmába, hogy az már szinte elviselhetetlen volt-mintha fel akartam volna robbanni. Képtelenség értelmezni, kategóriába sorolni, szavakat találni rá: nincs nyelv, amely ezt megragadná, egyszerűen lehetetlen elmagyarázni. Annyira eleven volt... mintha a boldogság szökőárként borított volna el.

1957-1970: A diploma megszerzése után a Jabalpuri Egyetemen vállal oktatói állást. A hagyományostól merőben eltérő oktatási módszerei számtalan hallgatót vonzanak óráira. Idővel egyre kevesebb energiát szentel az oktatásnak és utazni kezd India szerte, hogy az emberi tudatosság növekedését elősegítve nyilvános előadásokat, valamint ortodox vallási vezetőkkel folytatott vitabeszédeket tartson. Egyedülálló szónoki képességei, előadásai emberek tömegét vonzzák. Az előadások után gyakran vezet meditációkat és 10 napos meditációs táborokat vidéken.

1970 áprilisában Osho egy forradalmian új, katartikus meditációs technikát dolgoz ki, (melyben az intenzív légzés és a katarzis fázisokat csend és mozdulatlan fázis követ) melyet Dinamikus meditációnak nevez. Sokat kísérletezik a technikával, 3 éven át finomítja a módszert. Később ez a meditáció a legismertebb és legszélesebb körben alkalmazott meditációs technika lesz: pszichoterapeuták, orvosok, tanárok és egyéb szakemberek alkalmazzák pácienseik gyógyulása érdekében szerte a világon.

1969 - 1974 Bombayi évek

1970: ebben az évben avatja be Osho- vagyis ahogy ebben az időben hívták- Bhagwan Shree Rajneesh- az első tanítványait, akiket „új szannyászinoknak“ nevez. Ezt az ősi hindu intézményt a hagyományostól teljesen eltérően értelmezi: határozottan elválasztja egymástól a jövő és a múlt szannyászát.

A szannyász ősi jelentése: a világról való lemondás. Én éppen ez ellen vagyok. Azért maradtam meg e szónál, mert van egy másik jelentése is, ami sokkal fontosabb a régi értelmezésnél. Az én olvasatomban a szannyász a világ által ránk erőltetett összes kondicionálásról való lemondást jelenti. A szannyász a vallásról, a kasztról, a brahminizmusról, a dzsainizmusról, a kereszténységről, az istenről és a szentírásokról való lemondás. Számomra a szannyász jelentése az, hogy az ember teljesen megtisztítja magát mindattól a sok dologtól, amit a világ rá erőltetett, és elkezd a maga módján élni- frissen, fiatalon, tisztán, ártatlanul. A szannyász tehát nem más, mint beavatás a saját ártatlanságodba.

Ezidőtájt kezdi Osho kiválogatni a tömegből saját embereit. Most, hogy már nem utazik, sokkal szorosabb kapcsolatba kerül az egyes emberekkel: négyszemközt vagy kis csoportokban találkozik velük és rendszeres előadásokat tart nekik. (többek között a Vigyan Bhairav Tantra 112 meditációs technikáról is, amit Osho: „A Titkok Könyve“ címen később publikálnak). Egyre többen érkeznek hozzá Európából és Amerikából, köztük a nyugati világ legelismertebb szakemberei, pszichoterapeutái is, akik saját belső útjukat járva keresik a következő lépést. Közülük sokan szannyászinokká válnak. Osho mellett teljesen új és eredeti, a modern ember számára készült meditációs technikákat ismernek meg, melyek a Kelet ősi tradícióit ötvözik a legmodernebb nyugati tudományos felfogással. „Nem osztom ketté a világot. Épp azon dolgozom, hogy összeillesszem azt, amit eddig felosztottak, szétdaraboltak. Ez az én munkám.“

1974 - 1981 Púnai Ashram

E hét év során Osho majdnem minden reggel 90 perces előadásokat tart. Kommentárokat fűz számos megvilágosodott ember tanításaihoz, mint Gautam Buddha, Jesus, Lao Tzu és sok spirituális hagyományt is értelmez, többek közt beszél a taóról, a zenről, a kereszténységről, a szufizmusról, hindu mítoszokról, a tibeti buddhizmusról, a tantráról. Ezen előadások anyaga 600 könyv anyagát teszik ki, melyek legtöbbjét 50 nyelvre fordították.

Az estéken személyes kérdéseket válaszol meg a szerelem, féltékenység, meditáció és egyéb, a tanítványokat foglalkoztató témákban. Ezek a személyes beszélgetések a „Darshan naplók“ címmel jelentek meg nyomtatásban.

1975-ben Osho egész évben programokat és workshopokat tart azzal a céllal, hogy ötvözze a nyugati terápiás módszereket a keleti meditációs technikákkal. Elindulnak az első terápiás csoportok, ahol napi rendszerességgel jelenik meg a Dinamikus és a Kundalini meditáció. 1977 végére már mintegy 50 különböző csoport létezik és az ashram a világ legnagyobb és leginnovatívabb spirituális növekedési központjának hírében áll.

1981 áprilisában kihírdeti, hogy elérkezett munkásságának utolsó szakasza, s innentől kezdve három éven át felfüggesztett nyilvános beszédeit. Időközben egészségügyi állapota megrendül (súlyos allergia, asztma, hátfájás gyötrik) és egy esetleges idegbénulással járó porckorongsérv diagnosztizálása után személyi orvosai javaslatára 1981 június 1-én New Yorkba repül néhány szannyászin és orvosai társaságában. Közben amerikai tanítványai (Sheela vezetésével) megvásárolnak egy hatalmas, sivatagi területet két oregoni megye határán és megkérik Oshót, hogy maradjon Amerikában. Ő maga aug. 29-én érkezik a ranch-re. Megkezdődik A Rajneeshpuram felépítése.

1981 - 1985 Rajneeshpuram

Osho tanítványai hatalmas építkezésbe és földművelésbe kezdenek a sivatagos területen : céljuk egy teljesen önfenntartó település létrehozása, mely mintegy 5.000 embernek teremt új otthont. Közben a helyiek egyre ellenségesebben viselkednek az új településsel szemben. Mivel a Reagan korszak politikai éveit erős kultusz-ellenes hozzáállás jellemzi, a helyi és későbbiekben állami- és szövetségi politikusok egyre ellenségesebben nyilatkoznak a közösségről. Oregonban politikai kampányok indulnak ellenük, a későbbiekben mindennapossá válnak a fenyegetések, zaklatások, az eredménytelen házkutatások.

1984 okt.: Osho véget vet a 3 és fél évig tartó némaságnak és elszigeteltségnek s visszatér a napi rendszerességgel tartott előadásaihoz.

1985 szept.-ben Osho személyi titkárnője, Sheela és a hozzá közel állók kis csoportja összecsomagolnak és elhagyják Rajneeshpuramot. Ezt követően több bűnténnyel kapcsolatos bizonyíték is napvilágra kerül, melyben Sheela aktívan részt vett. Osho minden tudomására jutott információt nyilvánosságra hoz és felajánlja teljes mértékű együttműködését a hatóságokkal. A nyomozók azonban csak azon igyekeznek, hogy Osho és tanítványai ellen terhelő bizonyítékokat találjanak. Mivel fennállt a veszélye, hogy a közösséget fegyveres agresszió éri, az a döntés született, hogy Osho egy észak-kaliforniai kisvárosba repül, míg ügyvédei megpróbálják tisztázni a helyzetet.

Okt. 28: Leszálláskor állig felfegyverzett hatósági személyekkel találja szemben magát, akik mindenféle törvényes vád nélkül 12 napra börtönbe zárják, ahol „David Washington“ álnéven tartják fogva, állítólag saját biztonsága érdekében. A fogva tartást követő időszakban egészségi állapota drámaian leromlik, de orvosai csak két évvel később kezdenek gyanakodni arra, hogy fogvatartása alatt halálosan mérgező nehézfémet juttattak szervezetébe.

Noha a törvény alapján egyetlen vádpontban sem tudták bűnösnek nyilvánítani, a hatóságok mégis arra kényszerítik, hogy aránytalanul magas óvadék ellenében azonnal hagyja el az országot. Az ellene indult eljárás, mint ahogy több ügyész is alátámasztotta, olyan magas politikai okokból történt, mely a teljes szannyász közösség szétzilálását tűzte ki célul.

1985 - 1986 A világkörüli „turné“

Egy világ körüli turnét tervezek, mert nem hiszek a politikai határokban. Két lehetőségem maradt: vagy az embereim jönnek hozzám, amit a politikusok és a különböző egyházi vezetők egyre inkább megnehezítenek...szeretnének elszigetelni az embereimtől és már bele is kezdtek. De nekem megvannak a saját eszközeim: nem hívom magamhoz az embereket, én magam keresem fel őket.

Az amerikai politikai nyomás hatására egyre több ország vezetősége enged a folyamatosan erősödő politikai és vallási erőknek és sorra utasítja vissza Osho és tanítványai vízumkérelmét. Noha Görögországban 30 napos tartózkodási engedélyt kap, a 18-dik napon a görög rendőrség fegyveres képviselői körülveszik, majd erőszakkal behatolnak a házba, hogy őrizetbe vegyék és kitoloncolják Oshót az országból. Svájc, Svédország, London, Írország, Spanyolország, Szenegál, Uruguay, Jamaica és Portugália után, miután mindenhonnét sorra kiutasítják, 1986 július 30-án Bombaybe repül. Az uruguayi elnök utólag bevallja, hogy washingtoni nyomásra volt kénytelen Oshoval szemben ezt a döntést meghoznia (amint Osho elhagyja az országot, az uruguayi elnököt azonnal meghívták Amerikába, ahol Ronald Reagan 36 millió dollárral honorálja e „baráti gesztust“).

1987: A második púnai időszak

1987 január 4-én Osho visszatér a púnai kommunába, melyet az indiai szannyászinok az elmúlt 6 évben továbbra is karbantartottak. Gyors tempóban egy modern ashram építkezésébe fognak.

1988 július: az elmúlt 14 év óta először újra személyesen vezeti a meditációkat az esti előadások után.

Április 30-án bejelenti, hogy kidolgozott egy forradalmian új technikát , melyet „Misztikus Rózsa“ meditatív terápiának nevez. „Sok meditációs technikát kidolgoztam már, de talán ez a legmélyebb, a leginkább mélyebbre törő.“

1989 tél: végleg lezárul a „Bhagwan“ korszak, a mester eldob minden nevet. A szannyászinok kicsit zavarban jönnek, mert így nem tudják a mestert megszólítani, ezért javasolják számára az Osho megnevezést. A szó William James „oceanic“, azaz óceáni jelzőjéből származik, mely gyakran szerepel a zen történetekben a tisztelet és becsület megjelöléseként. Osho elfogadja a javaslatot és időközben mesél arról is, hogy e a szó ősidők óta használatos bizonyos keleti kultúrákban, jelentése: „az Áldott, akire az Égből virágeső hull“. Később hozzáteszi, hogy ez nem a neve, csupán egy gyógyító hang.

Időközben egészsége egyre rosszabbra fordul, csak párszor jelenik meg a közös meditációkon.

1989 április 10-én este a meditáció során beszélt utoljára nyilvánosság előtt.

Június-július: Osho megalkotja az Osho Esti Meditációt, az embereket megkérik, hogy fehér ruhát viseljenek az esti satsangokon. Az Ashram az „Osho Nemzetközi Kommuna“ nevet kapja.

1990: Osho elhagyja testét

1990 január: január második hetére Osho teste teljesen legyengült, egyértelműen látszik, hogy lassan minden ereje elhagyja. Január 18-án már a szobájában marad az esti találkozó idején, de azt üzeni, hogy a jelenlétét ugyanúgy érezni fogják, mintha fizikailag is jelen lenne.

1990 január 19: Osho délután 5 órakor elhagyja testét, miután közli az orvosával, hogy nem szeretne újraélesztésben részesülni,: „Engedjetek menni, a létezés dönti el, mikor van itt az idő.“

Békésen lecsukja szemét és eltávozik. Az orvos este hét órakor jelenti be a hírt az esti meditációra egybegyűltek előtt. Testét tíz percre behozzák a meditációs terembe, majd elkísérik a közeli halottégetőhöz, ahol éjszaka folytatódik a búcsúceremónia.

Két nappal később Osho hamvait behozzák a Chuang Tzu Auditoriumba, egy márványemelvényre helyezik, melyen egy dísztábla olvasható ma is Osho szavaival:

OSHO
Sosem született,
Sosem halt meg.
Csak látogatást tett ezen a bolygón
1931 december 11 - 1990 január 19 között.